Izsap

Nagymegyer központjától 3 km-re délnyugatra fekszik, az Alsó-Csallóközben, a Csiliz-patak közelében, a Medve felé vezető 13-as országút mentén. A várostól a Nagymegyeri-erdő választja el.

1976 óta Nagymegyer városrésze és a várost alkotó két kataszteri terület egyike. 8,33 km²-es területe 1921 óta változatlan, a város területének 15 %-át teszi ki, Csilizradvánnyal és Csilizpatassal határos. 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozó kisközség. 1920-tól a csehszlovák közigazgatásban a Komáromi (1920-1949), a Nagymegyeri (1949-1960), majd a Dunaszerdahelyi járáshoz (1960-1976) tartozó község volt. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Komáromi járás).

Lakossága Nagymegyerhez csatolásakor színmagyar és református többségű volt. 2011-ben 585 lakosa volt (Nagymegyer lakosságának 6,6 %-a).

Első említésekor a Koppány nemzetség tulajdonát képezte, később komáromi várbirtok volt. A török háborúk idején a faluval együtt pusztult el ősi temploma, amelynek helyén épült fel később a ma is álló református templom. A 17. századtól előbb az Esterházyak, majd a Waldstein és a Zichy családé volt nagyobb része, továbbá az Ábrahám, Kiss, György, László, Füssy, Bozóky, Tamásy, Nagy, Czine, Györgyi és Kolmár köznemesi családok is rendelkeztek itt birtokkal. A 19. században épült fel a Brokesch-Hikisch úrilak. 1873-ban kolerajárvány söpört végig a községen. Lakosai mezőgazdaságból éltek, de korabeli leírások szerint, a jó termőföld ellenére alacsony színvonalú gazdálkodás folyt. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, a bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-től pedig ismét Csehszlovákiához került. A szocializmusban állami gazdaság működött itt. Az 1965-ös nagy árvíz Izsapon is nagy károkat okozott. 1976-ban Nagymegyerhez csatolták.

Ld. Nagymegyer.