Ipolykeszi

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon, az Ipoly jobb partjának közelében, az 527-es (Ipolyság-Nagykürtös) út mentén fekszik, Ipolyságtól 23 km-re keletre, Balassagyarmattól 13 km-re nyugatra. Mellékút köti össze Inámon keresztül (2,5 km) Ipolynyékkel (6,5 km). Határa csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Inám, északkeletről Terbegec, keletről Nagycsalomja, délről pedig Dejtár községekkel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt is alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). A trianoni határ megvonásakor területe 3 hektárral csökkent (5,81 km²-ről 5,78 km²-re), majd 1949 után egy korábban Nagycsalomjához tartozó, Ipolykeszi és Ipolybalog közé eső területet (exklávét) Ipolykeszihez csatoltak (105 ha), így alakult ki mai, 6,83 km²-es területe.

1910-ben 449, 1921-ben szintén 449, 1938-ban pedig 461, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Bár 1938-1991 között népessége 13,9 %-al növekedett, az 1991-2011 közötti időszakra már a népességszám csökkenése jellemző (525 főről 470-re). A lakosság mintegy háromnegyede (76 %) továbbra is magyar nemzetiségű, de 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya csaknem háromszorosára növekedett (7 %-ról 19,8 %-ra). A lakosság csaknem teljes egészében (93,4 %) római katolikus vallású.

A honfoglalás után a Keszi törzs szálláshelye lehetett. Első hiteles írásos említése 1326-ban Kezeu alakban történik. Birtokosai a Tersztyánszky, Kondor, Luka, Stummer és Laszkáry családok voltak. Címerét a falu 1820-ból származó pecsétje alapján alkották meg. Itt született és a Tersztyánszky-kúriában töltötte gyermekéveit Ipolyi Arnold (1823-1886) nagyváradi és besztercebányai püspök, művészettörténész, a magyar mitológia neves kutatója, emlékét a templom falán elhelyezett emléktábla őrzi. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Mezőgazdasági szövetkezete 1958-ban alakult meg. Kisiskoláját az 1970-es években a körzetesítés során szüntették meg.

A mezőgazdasági jellegű községben magyar óvoda működik, határában napkollektoros erőmű található. Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1899-ben épült neoklasszicista stílusban. A Terstyánszky-kúria klasszicista stílusban épült a 18. század végén, a család neoklasszicista temetőkápolnája 1900-ban épült.