Ipolyfödémes
A község a Korponai-erdő vulkanikus eredetű hegyvidékének déli részén, a Malom-patak mentén fekszik, Palásttól 8 km-re délkeletre, Ipolynagyfalutól 8 km-re északnyugatra, előbbi községekkel mellékút köti össze. Határa erősen tagolt, nagyrészt erdővel borított terület, maga a falu 330 méteres magasságban fekszik, legmagasabb pontja a Magasmajtény és Ipolyfödémes határán emelkedő 497 m magas Mákos-hegy. Északnyugatról Palást, délről Ipolyság (Tesmag katasztere), keletről Ipolyság és Kelenye, délkeletről pedig Ipolyszécsényke községekkel határos. Északnyugati (Palásttal közös) határa a Lomóc-(Olvár-)-patak völgyében húzódik.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (15,68 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
Ipolyfödémes a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 562, 1921-ben 569, 1938-ban pedig 679, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1940-ben érte el a legmagasabb lélekszámot (709 fő), az 1991-ig következő fél évszázadban népességének 39,5 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között a csökkenés mértéke felgyorsult és a lakosságszám 426 főről 301-re zuhant (29,3 %). A lakosság túlnyomó többsége (89,7 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 5,4 %-ról 8,6 %-ra nőtt. A lakosság csaknem kizárólag római katolikus vallású (98,3 %).
Először 1259-ben említik „terra Fedemes” alakban, majd 1262-ben, Fedemus alakban bukkanunk a nevére. Első ura a Hunt nemzetségbeli Jákó, a Födémesi család őse. Ez idő tájt Fedemus alakban írják okleveleink a község nevét. 1260-ban "Fedemus", 1349-ben "Fydymes" néven említik. 1350-től már egyházas helyként szerepel. 1482-ben a Horváth család lett a birtokosa: ekkor a község per középpontjába kerül: Jákóffi István, Lithvai Horváth Péter és Horváth Dömjén leányai perlekedtek a község birtokáért. A török hódoltság itt is mélyreható változásokat idézett elő, olyannyira, hogy a helység, amely eddig Palást mellett feküdt, a martalóc török csapatok fosztogatásai és sarcolgatásai elöl mai, védettebb helyére települt át – eredetileg a mai falu és Palást közötti Kotyinka-völgyben feküdt, s 1552 után építették újjá a települést. A falu első temploma a középkori faluval együtt a 16. század közepén pusztult el az 1552. évi török hadjárat során. Falmaradványai ma is láthatók, a helyiek kis kápolnát építettek mellé. Több nemesi család birtoka volt. A 18. században a Szmrecsányi, a 19. században a Coburg, Tersztyánszky, Lipthay, Crony és más családok voltak a birtokosai. 1715-ben malma és 15 háztartása volt. 1933-ban a födémesiek éhségmenetet szerveznek Ipolyságra. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1980-1990 között helyi nemzeti bizottságát áthelyezték Palástra. 2006-ban az alacsony gyerekszám miatt megszűnt magyar alapiskolája és óvodája.
A gyorsan csökkenő népességű, periférikus helyzetű faluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Szent Mihálynak szentelt barokk stílusú római katolikus temploma 1757-ben, Szűz Mária-kápolnája 1947-ben épült. Az egykori faluhelyen, a Kotyinka-völgyben a 13. században épült, 1550 körül elpusztult román kori templom romjai találhatók.
