Illésháza (Eliášovce)
A a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi részén, Somorjától 17 km-re északkeletre, Dunaszerdahelytől 24 km-re északnyugatra fekszik a Kis-Duna közelében. Itt található a négy településből álló község központja. Az 510-es út áthalad a községen, itt keresztezi a Kis-Dunát és Dunahidas (17 km), valamint Diószeg (18 km) felé teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze Léggel (10 km) és Csenkével (4 km).
1960-ig önálló község, azóta Illésháza egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva 1960-ig annak megszüntetéséig a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Területe 12,13 km², a községterület 54,0 %-át alkotja, a legnagyobb területű a kataszteri területek közül. Területe 1921 óta változatlan.
1939-ben 660, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 2011-ben 777-en éltek itt, a község összlakosságának 35,3 %. A legnépesebb Illésháza településrészei közül.
Első okleveles említése 1238-ból való Althalwthallyafelde, illetve Altolu-tollyafeuld, azaz Általútaljaföld alakban. Nevének további megjelenési formái: 1353-ban Elyasvata, 1411-ben Illésvata, 1773-ban Illésháza, 1948-ban Eliášovce. A falu neve 1397-ben parochia Sz. Peéter, 1469-ben Szentpéterföldje. A XIII. században a Salamon nemzetség ősi birtoka volt. Valószínűleg ebből a nemzetségből ágazott ki a későbbi IIlésházy és az Esterházy család. A község a Salamon nemzetségből származó Illésházy és Szerhásházy, a későbbi Esterházy család ősi fészke volt. Az Illésházyaknak itt egy megerősített várkastélyuk is volt, amelyet a XVI. század végén - a család leghíresebb tagja - Illésházy István (1541-1609), aki 1608-tól Magyarország nádoraként az ország első közjogi méltóságát viselte, újjáépíttetett. A kastélynak ma nyoma sincs a faluban. Pedig sokszor megpihentek falai között híres egyházi és világi személyiségek, mint pl. Mannsfeld Károly tábornok a török ellen Buda felszabadítására felvonuló egyesült keresztény sereg egyik parancsnoka, aki itt több napig időzött, innen vonult Komárom alá. A Kastélyt I. Rudolf király 1620-ban lebonttatta. Az 1553. évi portális összeírásban az Illésházyak mellett Csorba Farkas szerepel még itt birtokosként. 1709-ben özvegy Maholányiné Péterffy Judit a község egyik birtokosa. A későbbiekben azonban már csak az Illésházyak a község földesurai. A XIX. században a fiúágon kihalt Illésházy grófok itteni birtokát a Batthyány grófi család örökölte, majd házasság révén Pálffy Béla gróf tulajdonába került, akinek még a XX. század elején is a legnagyobb birtoka volt itt. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 68 házzal és 792 lakossal szerepel. A XX. század elején a községben hitelszövetkezet alakult és gazdakör működött. 1960-ban Tonkházával és Bélvatával egyesítették Nový Život néven.
A község központi és legnépesebb településrésze, itt található a községi hivatal is. A község központi és legnépesebb településrésze, itt található a községi hivatal is. Szent Péter és Pálnak szentelt, 15. századi eredetű római katolikus templomát az 1770-es években klasszicista stílusban átépítették. A faluban 18. század végi barokk kálvária és Nepomuki Szent János-szobor is található, neoklasszicista stílusú kápolnája 1873-ban épült.
