Hévmagyarád
Ld. Szántó
1964-ig önálló község, azóta Szántó településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a Korponai (Ipolysági) járáshoz tartozott. 1939-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Ipolysági járás). 1949-1960 között az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. Területe 9,27 km², a község területének 51,9 %-át alkotja. 1910-21-hez képest (9,33 km²) területe 5 hektárral csökkent, amikor 1964 után a hévmagyarádi gyógyfürdő területét Szántó kataszteréhez csatolták át.
2011-ben 302 lakosa volt, itt élt az egyesített község népességének 39,8 %-a. 1880-ban 311, 1910-ben 319, 1921-ben pedig 331 lakosa volt. A nyelvhatáron fekvő, vegyes lakosságú, de a 19. század végén még magyar többségű község lakosságának 1880-ban 59,8 %-a, 1910-ben 76,2 %-a, 1921-ben azonban már csak 16,6 %-a vallotta magyarnak magát. A kettős identitás megszűnésével 1961-re a magyarok száma 30-ra, arányszámuk 6,4 %-ra csökkent. A községnek 1941-ben 353, 1961-ben már 636 lakosa volt, 1961-2011 között népességének több mint egyharmadát elveszítette. 1921-ben népességének 87,9 százaléka volt római katolikus, 6,3 %-a evangélikus vallású.
Hévmagyarád egyike a legismertebb régészeti lelőhelyeknek Szlovákiában. A bronzkorban erődített település állt itt, fejlett kézművességgel, melyről az ún. hévmagyarádi kultúrát is elnevezték. Első írásos említése 1245-ből származik, ekkor „Mogorod” alakban szerepelt. Neve a mogyoró növénynévből ered. 1715-ben 14, 1720-ban pedig 20 háztartást írtak össze a településen. A 18. században a Gosztonyi család volt fő birtokosa, később a Bruszvik, Zsarnóczay, Kasza és Tersztyánszky családok. A 19. században a Nyáry és a Somogyi család volt a fő birtokos a faluban, ahol mindkét család kastélyt építtetett. 1828-ban 44 háza és 268 lakosa volt. 1851-ben 220 lakosa volt, közülük 109 volt magyar és 99 szlovák. A 19. század közepén Fényes Elek ásványvízforrás táplálta gyógyhatású tavát említi, melyhez később a Somogyi család gyógyfürdőt építetett. 1869-ben Nyáry Jenő archeológus 104 kőrégiséget ásott ki a faluban. 1912-ben szeszfőzde is létesült a faluban, a 20. század elején vízimalom is működött itt. A 20. század elején a helységnévrendezés során kapta a Hév- előtagot gyógyfürdője után. 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. 1939. márciusától 1945. márciusáig visszakerült Magyarországhoz, ebben az időben határközséggé vált, a szomszédos Szántó már Szlovákiához tartozott (az 1938. novemberi első határmegállapításkor még Hévmagyarád is az új határ másik oldalára esett). 1948-ban hatósági úton a korábbi Maďarovce helyett a Malinovka hivatalos nevet állapították meg. 1964-ben Szántóval egyesítették.
Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt kápolnája 1741-ben épült barokk stílusban. A 19. század elején klasszicista stílusban épült volt Nyáry kastélyban ma szociális otthon működik, a kertjében lévő kápolna 1834-ben épült. A szintén klasszicista stílusú egykori Somogyi-kastélyban később iskola működött.
