Hernádcsány

Hernádcsány a Kassai-medence déli részén, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, 175 méteres (határa 168-203 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Hernád jobb partjának közelében, az Ortván-domb (Veľký breh) keleti lábánál, Kassától 13,5 km-re délkeletre, Enyickétől 5,5 km-re keletre, Kenyhectől 12 km-re északkeletre, Garbócbogdánytól pedig 11 km-re délnyugatra. A községen egykor áthaladó Szartos-patakot mára kiszárították és szántófölddé alakították át, illetve beépítették. Határa sík, részben mezőgazdaságilag művelt terület, melynek nagy részét a 20. század második felében létrehozott kavicsbányatavak (a településtől északkeletre a Hernádgecsei-tó, nyugatra pedig a Hernádcsányi-tavak) foglalják el. Kiterjedt, a 20. században többszörösére nőtt belterülete a községterület mintegy egyhatodát, kb. 170 hektárt foglalt el 2018-ban (a szuburbanizáció révén napjainkban is folyamatosan terjeszkedik). Történelmi településmagját a belterület déli részén kelet-nyugati irányban húzódó Felszabadítók utcája (ulica Osloboditeľov) és a rá merőleges Raktár (Skladná) és Béke utcák (ulica Mieru) mentén találjuk. A belterülettől nyugatra, a Kassa-Hidasnémeti vasútvonal mentén található a község ipari övezete, délnyugatra pedig, a Hernádcsányi-tavak partjain hétvégi házas övezet alakult ki. 2010-ben területének 49,1 %-át (567 ha) szántóföld, 19,6 %-át (226 ha) vízfelület, 15,4 %-át (178 ha) beépített terület, 4,2 %-át (49 ha) rét és legelő, 3,9 %-át (45 ha) pedig kertek foglalták el. Erdeje és külterületi lakott helye nincs, a községközponttól 4 km-re délnyugatra, Hernádgönyű, Bölzse és Enyicke határánál fekvő egykori Világospuszta (Dvor Mária) a 20. század második felében teljesen elpusztult. Hernádcsányt érinti a Kassa-Hidasnémeti vasútvonal (vasútállomás, személyforgalom 2011-ben megszűnt), a 3416-os út Hernádgecsén (3 km) és Kassamindszenten (5 km) át Kassával, valamint kelet felé Hernádzsadánnyal (2 km), a 3343-as út Enyickével, a 3341-es út pedig Hernádgönyűvel (3 km) teremt összeköttetést (utóbbi községnek ez az egyetlen közúti elérhetősége). Hernádcsány délről Hernádgönyű, délnyugatról Bölzse, nyugatról Enyicke, északról Hernádgecse, keletről pedig Alsómislye és Hernádzsadány községekkel határos.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott (1908-ig a Kassai járáshoz). A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye Füzér-gönci járásához, majd Kassai járásához tartozott). Területe (1910, 2011: 11,56 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Hernádcsány a régi szlovák-magyar nyelvhatáron található, a 20. század elején még vegyes szlovák-magyar lakosságú, mára csaknem kizárólag szlovákok lakta község. 2011-ben a Kassa-környéki járás második legnépesebb települése volt Szepsi után (5493 fő). Ekkor lakosságának 77,0 %-a vallotta magát szlovák, 12,8 %-a pedig roma nemzetiségűnek, 9,2 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. 2013-ban a lakosság mintegy egyötöde (20,8 %) a roma etnikumhoz tartozott, a roma nemzetiségűek aránya 1991-hez képest (6,1 %) 2011-re több, mint a kétszeresére nőtt. A 18. századig magyar lakosságú falu a 18-19. században rohamosan szlovákosodott: 1880-ban az akkor 1043 lakosú községben csaknem megegyezett a szlovák (44,1 %) és a magyar (43,5 %) anyanyelvűek száma, 1910-ig a magyarok aránya 57,8 %-ra nőtt, a szlovákoké 38,8 %-ra csökkent (az 1900-as népszámlálás viszont 83,7 %-os magyar többséget mutatott ki). A csehszlovák fennhatóság alatt tartott 1921-es népszámlálás már csak 2,7 %-os (39 fő), az 1930-as pedig 3,1 %-os (54 fő) magyar kisebbséget, ezek az adatok azonban vélhetőleg nem tükrözik a valós képet (1921-ben a zömében magyar nyelvű reformátusok a lakosság csaknem egynegyedét tették ki), akárcsak a község visszacsatolása után tartott 1941-es népszámlálás 76,3 %-os magyar többsége. 1945 után a kétnyelvűség és a kettős identitás megszűnésével Hernádcsány egynemzetiségű községgé vált, a magyarság napjainkban már csak szórványként (1991: 15 fő – 0,4 %, 2011 – 14 fő – 0,25 %) van jelen. A 20. század során a község népessége több, mint háromszorosára (1890-2017 között csaknem hatszorosára, 985 főről 5882 főre) nőtt, 1900-1930 között 28,5 százalékkal (1365 főről 1754 főre), 1941-1970 között pedig 55,4 %-al (1685 főről 2619 főre) növelte lakosságszámát. 1970-2011 között lassan csökkenő ütemben (az 1970-es évek 28,3 %-os növekedése a 2000-es évekre 14 %-ra mérséklődött), de folyamatosan nőtt Hernádcsány népessége, évtizedenként 676-767 fővel gyarapodva. Ez a trend 2011-2017 között is folytatódott (7 %-os növekedés 5493 főről 5882 főre). A lakosság többsége (2011-ben 62,6 %, 1921-ben 60,7 %) római katolikus vallású, az 1880-ben a lakosság csaknem egyharmadát alkotó (29,8 %) reformátusok aránya 1921-re 23,6 %-ra, 2011-re pedig 11,8 %-ra csökkent. 2011-ben Hernádcsány lakosságának 10,1 %-a volt felekezeten kívüli, 11,4 %-a pedig nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. A 19. század második felétől számottevű zsidó lakosság is élt a községben (1880-ban az izraelita vallásúak aránya 12,3 %, 1921-ben 9,7 %, 1938-ban 6,3 % volt), akiket 1944-ben megsemmisítő táborba hurcoltak. Hernádcsány népsűrűsége (2011-ben 475 fő/km²) egyike a legmagasabbaknak a régióban, a járási átlagot hatszorosan haladja meg.

A mai Hernádcsány területén i.e. 2500 körül kiterjedt bronzkori település volt, melynek temetőjét (163 sírral) a mai településtől délre tárták fel. Az 5. században, a népvándorlás korában rövid ideig keleti gót település is volt itt. Hernádcsány (a 20. század elejéig Csány) az Árpád-korban jött létre, neve személynévi eredetű és magyar névadással keletkezett. 1170 körül jött létre az az Ágoston-rendi (később premontrei) kolostor, melynek a falu is alá volt rendelve. 1241-ben a tatárjárásban a kolostor és a település is elpusztult. Első írásos említését „terra Chon” alakban IV. Béla király 1255-ös adománylevelében találjuk, melyből azt is megtudjuk, hogy a tatárjárás után újonnan betelepített falut német telepesek lakták. 1270-ben az egri káptalan oklevelében „Chon” alakban, az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékben „Chun” pedig alakban szerepelt. A falu első temploma 1384-1400 között épült és Szűz Mária tiszteletére szentelték. 1427-ben 30 portája volt, ekkor a Csáky család birtoka volt. A 16. század közepén lakosságának nagy része kálvinista hitre tért. 1553-ra a háborús pusztítások miatt az adózó porták száma 14-re csökkent. A 18. században a Meskó és a Dessewffy családok voltak a falu birtokosai. 1746-ban 292 lakosa volt, ekkorra a reformátusok kisebbségbe szorultak a betelepülő (szlovák és ruszin nyelvű) római katolikusok és görög katolikusok mögött. 1772-ben 6 nemes, 31 jobbágy és 23 zsellérporta volt a településen. A 18. század végén a falutól északra még kiterjedt tölgyerdő, keletre pedig a Hernád árterében rétek és legelők húzódtak. A kavicsbányászat 1854-ben vette kezdetét. Hernádcsány egyike volt Abaúj vármegye legkorábban iparosodó településeinek, öt évvel a Kassát Miskolccal összekötő vasútvonal 1860-as átadása után, 1865-ben megkezdte termelését az ország egyik legnagyobb gőzmalma, a „Csányi műmalmi társulat”. Az ipartelepet, mely a község mai belterületének délkeleti részén feküdt, 2 km-es iparvágány kötötte össze a vasútállomással. Az itt előállított lisztet elsősorban Csehországba, Morvaországba és Sziléziába szállították. A 20. század elejéig selyemhernyótenyésztéséről is híres volt a falu. A vegyes, magyar-szlovák lakosságú község népessége 1880-ban már 1043 fő volt és bár 1890-re 985 főre csökkent, 1900-re elérte az 1365 főt, 1910-re pedig az 1425 főt. 1907-ben kapta a közeli Hernád-folyó után a Hernádcsány hivatalos nevet. 1908-ban a szomszédos Hernádgönyűvel együtt a Kassai járástól a Hernádzsadány székhelyű Füzéri járáshoz csatolták át. 1920-ig Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 1436, 1930-ban 1754, 1941-ben pedig 1685 lakosa volt. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét magyar fennhatóság alá került. 1944. júniusában zsidónak nyilvánított lakosságát (1938-ban 113 fő) megsemmisítő táborba hurcolták. 1944. végén a gőzmalmot lebombázták, később nem épült újjá. A község 1945. januárjában súlyos harcok színhelye volt. 1949-ben vasúti betonelemek gyártása vette kezdetét. Hernádgönyűvel közös mezőgazdasági szövetkezetét 1957-ben alapították, később agrokémiai vállalat és siló is létesült a községben. Az 1960-as évektől a község határában folyó intenzív kavicsbányászat során több, kiterjedt tó is kialakult, melyeknek egy részét ma üdülőhelyként hasznosítják (legrégebbi a Hernádcsánytól délnyugatra található, az 1950-es évektől kialakított egykori halastó („Tajvan”), mely körül hétvégi házas üdülőtelep alakult ki). A kavicsbányászat mellett betonelemgyárat is létesítettek Hernádcsányon. 1975-ben egészségügyi központ, 1977-ben bevásárlóközpont, 1980-ban tűzoltóság létesült, az alapiskola új épülete 1993-ban éplt. A község népessége dinamikusan növekedett, 1970-ben 2619, 1980-ban 3360, 1991-ben 4127, 2001-ben 4817, 2011-ben 5493, 2017-ben pedig már 5882 lakosa volt. A község zászlaját és címerét (utóbbit Hernádcsány 1830-ból származó pecsétje alapján rajzolták meg) 2008-ban fogadták el. 2011-ben megszüntették a személyforgalmat a Kassa-Hernádcsány-Hidasnémeti vasútvonalon (gyorsvonatok továbbra is közlekednek, melyek azonban nem állnak meg Hernádcsányon).

Hernádcsány ma a régió egyik legnépesebb és leggyorsabban fejlődő községe. Korábbi kavicsbányászatára települt betonelemgyártása mellett napjainkban élelmiszeripari gépgyártás (Afinox s.r.o., 2016 óta), futószalagok gyártása (Manex s.r.o.) és fémfeldolgozás (Olexa s.r.o.) is folyik a községben. Kavicsbányatavainál üdülőkörzet alakult ki. A rendszerváltás után a korábban több mint 300 főt foglalkoztató, modern nagyüzemmé vált mezőgazdasági szövetkezete jelentőségét vesztette, alkalmazottainak száma 1/10-ére csökkent. Hernádcsányon teljes szervezettségű (szlovák tanítási nyelvű) alapiskola és óvoda található. Református temploma a 17. században épült reneszánsz stílusban, mai alakját a 18. század végén történt újjáépítésekor nyerte el. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1947-ben épült a 14. századi plébániatemplom helyén.