Györgyi

A község az Ósva völgyének nyugati peremén, az Alsó-Tarca-dombság keleti lábánál, a Trstianka-patak (az Ósva jobb oldali mellékvize) mentén, 237 méteres (határa 231-335 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 15,5 km-re keletre, Hernádzsadánytól 22 km-re északra, Gálszécstől pedig 22 km-re nyugatra. A 19-es főúttól 0,5 km északra, a Dzél-hegy (Diel) nyugati és a Nagyhegy (Veľká hora) déli lábánál található a község történelmi településmagja, melyet délről a katolikus templom és a temető zár le. A belterület a 20. század második felében dél felé terjeszkedett és ma már egészen az egykori Koplaló-csárdáig terjed, északon pedig a Füzérnádaska felé vezető út mentén, illetve a régi településmaghoz nyugatról kapcsolódva épültek új családi házak a 2010-es években. Külterületi lakott helye nincs. 2010-ben területének 83,2 %-át szántóföld (382 ha), 5,9 %-át beépített terület (27 ha), 4,1 %-át kertek (19 ha), 3,9 %-át pedig rét és legelő (18 ha) foglalta el. Területén keresztülhalad a 19-es (korábban 50-es) főút Kassát Nagymihállyal összekötő szakasza, mely Györgyitől 2,5 km-re nyugatra a Galogoviszko-hegyen (330 m) vezet keresztül az Alsó-Tarca-dombság gerincén a Tarca völgyéből az Ósva völgye felé. A szomszédos Füzérnádaska (2 km) községgel a 3327-es út teremt összeköttetést. Északról Füzérnádaska, keletről Magyarbőd, délről Ósva, nyugatról pedig Kassaolcsvár községekkel határos.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Tőketerebesi járás). Területe (1910-2011: 4,59 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Györgyi népessége 2011-ben 406 fő volt, melynek 95,3 %-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. A történelmi szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község (déli szomszédja, Ósva a 20. század elején még részben magyar lakosságú, keleti szomszédja, Magyarbőd pedig magyar többségű volt) lakosságának zöme már a 19. század végén is szlovák anyanyelvű volt: 1880-ban a lakosság 14,0 %-át (28 fő), 1890-ben 29,1 %-át (62 fő), 1910-ben pedig 16,1 %-át (20 fő) írták össze magyar anyanyelvűként, 1921-ben azonban már egyetlen lakosa sem vallotta magyarnak magát. 2011-ben lakosságának 73,4 %-a volt római katolikus, 8,1 %-a evangélikus, 2,5 %-a pedig görög katolikus (1921-ben még 10,5 %) vallású és 8,6 %-a felekezeten kívüli. 1921-ben lakosságának csaknem egytizede (9,5 %) az izraelita felekezethez tartozott. A 19. század végén és a 20. század elején Györgyi viszonylag stabil lakosságszámú aprófalu volt, 1880-1930 között népessége 178-228 fő között ingadozott. 1930-1940 között 13,4 százalékkal, 262 főre nőtt a lakosság száma, majd 1961-ig további 318-ra. A rendszerváltás után népessége lassú növekedésnek indult, majd a szuburbanizáció megindulásával a 2000-es években ugrásszerűen megnőtt (1991-2011 között csaknem duplájára, 303 főről 583 főre). A városból gépjárművel könnyen megközelíthető faluban egyre több, a városból kiköltöző kassai épít családi házat: míg 2001-2011 között 74 fővel, a 2011-2017 közötti hét év alatt már 177 fővel nőtt a község lélekszáma. Népsűrűsége (2011-ben 127 fő/km²) a járási átlag több, mint másfélszerese.

A település első írásos említése 1330-ból maradt fent „Gyrgy” névalakban. Később Gurgy (1332) és Gergy (1391) névváltozatban említik az oklevelek. Neve magyar eredetű, a György személynévből származik. A 14. században az Aba nemzetség tulajdonában volt, 1337-ben az abaszéplaki uradalom határleírásában szerepelt. 1427-ben a Perényi család birtoka volt, 12 portája adózott. 1553-ban mindössze 4, 1565-ben 11, 1598-ban pedig lakott 7 porta volt a faluban. A 18. század elején a nagy pestisjárvány után elnéptelenedett, 1720-ban puszta helyként írták össze és még 1746-ban is csak két porta volt a faluban, mely ekkor a Zombori család birtoka volt. A 18. században zömében római katolikus vallású szlovákokkal telepítették újra, szlovák nevén („Gyurgyusik”) 1772-ben említik először. Ekkor 14 lakott (7 jobbágy- és 7 zsellér-) és 3 lakatlan portája volt. Vályi András (1796-99) és Fényes Elek (1851) egyaránt szlovák faluként írta le. 1828-ban 38 háza és 271 lakosa volt. Lakói főként földműveléssel, takácsmesterséggel és kerékkészítéssel foglalkoztak. A falu közelében vezetett az Abaúj és Zemplén vármegyéket összekötő postaút, mely mellett fogadó (Koplaló) is állt. A 19. század elején a Palásthy és Csuha családok voltak a falu fő földesurai. A község pecsétje 1840-ből maradt fent. 1851-ben 247 lakosából 219 római katolikus vallású volt, ekkor a Boronkay, Hreblay, Lánczy és Piller családok voltak a fő birtokosok a faluban. 1880-ban 200, 1890-ban 213, 1900-ban 178, 1910-ben pedig 199 lakosa volt. 1890-ben 28 ház állt a faluban. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 190, 1930-ban pedig 228 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-magyar határt Györgyi és Ósva között húzta meg, ezzel 1945-ig határközséggé vált. 1939 márciusától 1945 januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz csatolták. 1940-ben 50 háza és 262 lakosa volt. Mezőgazdasági szövetkezetét 1958-ban alapították (a rendszerváltás után megszűnt, mára gazdasági udvarát is felszámolták). Az 1950-es években kezdett el a falu belterülete a templomtól délre terjeszkedni és 1990-re már egészen az országútig terjedt. Ebben az időszakban (1964 után) épült meg a főút új nyomvonala is, ennek során a korábbi kanyarokat levágták. 1961-ben 318, 1970-ben 287, 1980-ban 314, 1991-ben pedig 303 lakosa volt. A vezetékes vízszolgáltatás 1994-ben épült ki a faluban. A község címerét és zászlaját 2003-ban fogadták el. 2001-ben 332, 2011-ben 406, 2017-ben már 583 lakosa volt. A rendszerváltás után (elsősorban a 2000-es években meginduló szuburbanizáció révén) a község népessége csaknem duplájára nőtt. 2001-ben 98 ház (ebből 81 lakott) volt Györgyiben. 2016 végén a község határának déli részén, a Koplaló (Koplalov) és a Za hradskou dűlőkben megkezdődött az D1-es autópálya új szakaszának építése.

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Szűz Mária mennybevitelének tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 20. század első felében épült neogótikus stílusban. A község gazdag szakrális kisemlékekben (több feszület a faluban és a határban), közülük legjelentősebb az 1754-ben emelt fa harangláb.