Felsőzellő

Veľké Zlievce
község
magyar lakosság 1910
100%
804
magyar lakosság 2021
8%
39
Népesség: 507
Terület: 16,30 km²
Tszf. magasság: 210 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 99123
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Balassagyarmati-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Nógrád vármegye Szécsényi járás kisközség

A község a Balassagyarmati-medence keleti részén, a Nógrádszentpéteri-dombság déli részén fekszik, Nagykürtöstől 11 km-re keletre, Bussától 5 km-re északnyugatra, a Nógrádszentpétert (5 km) Bussával összekötő mellékút mentén. Határa dombvidék (165-296 méteres tengerszint feletti magasságban, maga Felsőzellő 200 méteres magasságban fekszik), mintegy egyharmadát erdő borítja. Délnyugatról Alsózellő, északnyugatról Kishalom, északról Nógrádszentpéter, északkeletről Alsósztregova és rövid szakaszon Rárósmulyad, keletről pedig Bussa községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás), ebben az időszakban délnyugati és északi határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. A község területe (16,30 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Felsőzellő a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Az 1945-ig csaknem kizárólag magyarok lakta község a huszadik század második felében szlovák többségűvé vált. 1910-ben 804, 1921-ben 767, 1938-ban pedig 833, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 5,1 % volt. Népességének maximumát 1948-ban érte el (1009 fő), 1991-ig lakosságának több mint felét elveszítette, az 1991-2011 közötti időszakra kismértékű növekedés (487 főről 493-ra) jellemző. Az asszimiláció és a község lakosságának egyharmadát alkotó (2013-ban 33,7 %), roma etnikumhoz tartozók nemzetiségváltása eredményeként ezalatt a húszéves időszak alatt a magyar nemzetiségűek aránya 34,7 %-ról 10,5 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 61 %-ról 85 %-ra nőtt és ma már a túlnyomó többséget alkotják. A lakosság 83,8 %-a római katolikus vallású. 2011-ben a község lakosságának 88 %-a (434 fő) élt a központban, 12 %-a pedig a két lakott külterületen (Lecsénymajoron 36 fő, Malomvölgytelepen 23 fő).

Történelem

Első írásos említése 1248-ból származik, később kettévált Kis- és Nagyzellőre. Nagyzellő a 13. század második felétől az esztergomi érsekség tulajdonát képezte. Már a 16. században szőlőskertek voltak a területén. A 16. század második felében török uralom alá került. 1828-ban 104 házában 793 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1848-ig az esztergomi érsekség birtoka. 1902-1903-ban határában barnaszénbányászat kezdődött. 1907-ben nevét Nagyzellőről Felsőzellőre változtatták. Egykor szeszfőzdéje is működött, mely 1937-ben megszűnt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1919 május-júniusban a magyar Vöröshadsereg rövid időre visszafoglalta a községet a csehszlovák megszállóktól. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, ekkoriban határközség volt. 1951-ben alapított mezőgazdasági szövetkezetét később Alsózellő, majd Bussa szövetkezetével egyesítették.

Mai jelentősége

A községben 1-4 évfolyamos szlovák nyelvű alapiskola működik. Határában az 1970-es években nagy gázkompresszorállomást létesítettek. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1750-ben épült késő barokk stílusban. A községben egy 18. század végi klasszicista kápolna is található.