Felsőkálosa

A Vályi-völgy déli részén fekszik, Alsókálosától 1,5 km-re északra, Gömörmihályfalva közvetlen déli szomszédságában fekszik. Zsákfalu, egyetlen, a Gömörfüge-Felsővály mellékútról leágazó 1 km-es úton közelíthető meg.

1964-ig önálló község, azóta Kálosa településrésze. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz csatolták. Területe (2,52 km²) a 20. században nem változott, mára Kálosa kataszterébe olvasztották, annak 16,7 %-át alkotja.

1910-ben 118, 1921-ben 115, 1938-ban pedig 123, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették. 1961-ben 128 lakosa volt, melynek 68 %-a volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 112 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 15,2 %-a.

Alsó- és Felsőkálosa a 14. század második felében vált külön, elsőként az 1427-es adóösszeírásban szerepelnek külön községként. Felsőkálosa egy része a 16. század végén a Lórántfyak kezébe került és a rimaszécsi uradalomhoz tartozott. A falut az 1682-es lengyel támadás teljesen elpusztította (lakossága Miháylfalvára menekült), 1683-tól már puszta. 1720-ban kuriális falunak ismerik el, az 1740-es években régi jobbágyainak egy része visszatért, de a falu régi jelentősége nem állt helyre. 1773-ban 12 család lakta. 1828-ban 17 háza és 140 lakosa volt, aki mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, 1938-45 között visszakerült Magyarországhoz. 1945 után magyar lakosságák egy részét kitelepítették Magyarországra és észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek ide. Alsó- és Felsőkálosát 1964-ben egyesítették.

Ld. Kálosa