Darnya

A község a Gömöri-erdőhát keleti részén, a Gömöri-medence déli peremén, a Macskás-patak (Darnya-patak) mentén fekszik, Rimaszombattól 18 km-re, Feledtől 6 km-re délkeletre. Zsákfalu, egyetlen, a szomszédos Rimasimonyiból ide vezető 1 km-es mellékúton közelíthető meg. Területének mintegy kétharmadát erdő borítja. Délnyugatról Gesztete, nyugatról Serke, északnyugatról Rimasimonyi, keletről Harmac és Hangony községekkel határos. Hangonnyal közös határa államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (12,31 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 418, 1921-ben 412, 1938-ban pedig 388, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében (1938-91 között) népességének több mint felét elveszítette, 1991-2011 között a folyamat megfordult és népességszáma egyötödével nőtt (171 főről 204-re). A lakosság többsége ma is magyar nemzetiségű, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 87,7 %-ról 75 %-ra csökkent, a szlovákok aránya 12,7 %, és magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (9,8 %). A lakosság több mint kétharmada (69,9 %) a roma etnikumhoz tartozik. Az eredetileg református többségű falu (1921-ben a lakosság háromnegyede református vallású volt) lakosságának mára 59,8 %-a római katolikus vallású, a reformátusok aránya 23,3 %-ra csökkent.

A terület már az őskorban is lakott volt, Várhegy már ekkor is fontos védelmi funkciót látott el. Határában kelta temető leleteire bukkantak, valamint egy Árpád-kori földvár maradványait tárták fel, mely a Tuszavár nevet viseli. Első írásos említése 1246-ból származik, szláv eredetű nevét a patakról kapta. A környező erdőkben és hegyekben a kora középkorban szláv lakosság élt, a magyarság a Gömör-medencében telepedett le, a falu királyi várbirtokon keletkezett, lakossága kezdetektől magyar. A tatárjárástól a 17. századig a Jánosy-nemzetség birtoka. Bár 1566-ban és 1567-ben a tatár-török csapatok elpusztították, a falu folyamatosan lakott maradt. Lakosságát 1773-ban nagyrészt a 16-17. századi lakosok leszármazottai alkották. A falu lakói folyamatosan növelték a művelt területeket. A 16. században lakói református hitre tértek, elemi iskoláját 1771-ben említik először a források. Református temploma 1802-ben épült, a klasszicista templomépítés egyik első példája Gömörben. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, a trianoni határ megvonásával határközséggé vált. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Mezőgazdasági szövetkezete 1956-ban alakult. Lakossága a 20. század végére kicserélődött és a falu roma többségűvé vált. Egykori pusztái (Kenyeretlenpuszta, Embertelenpuszta) mára teljesen eltűntek, Kenyeretlenpusztán az 1960-as években még laktak.

Református temploma 1802-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Kenyeretlenpusztán 1,7 hektáros területet 1988-ban védett területté nyilvánították.