Csallóköznyék

Nyékvárkony község része a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz központjában, Dunaszerdahelytől 7 km-re délre. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Várkonnyal, melytől a Bősi-csatorna választja el.

1940 óta Nyékvárkony község két településrészének és kataszteri területének egyike, korábban önálló kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Dunaszerdahelyi járáshoz. Területe (13,38 km²) az elmúlt évszázadban nem változott, a község területének 34,9 %-át alkotja.

1939-ben 789, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 1082 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 42 %-a.

Nyék neve honfoglaláskori eredetű, 1165-ben említik először írásban, előbb a pozsonyi várhoz tartozó királyi birtok, első ismert magánbirtokosai Moch fia Neku és Chuegh fia Péter. A falu lakói nemesi levelet kaptak III. István királytól. Később a Méhes, Balogh, Dobóczky, Leszkovszky családok tűnnek fel a főbb birtokosok között, majd a 18. század végén már az Amade család a község legnagyobb birtokosa. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban a község 69 házzal és 498 lakossal szerepel. Nyék mellett feküdt az azóta kihalt Körtvélyes és Péterfa, a helyükön lévő puszta ma a községhez tartozik. Nyéki Németh János királyi helytartótanácsos, aki tevékeny szerepet játszott a Martinovics-féle magyar jakobinus mozgalom vezetőinek halálra ítélésében, 1808-ban vette meg Péterfát. Később itt érte utol a bosszú: a legenda szerint nyomtalanul eltűnt. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, 1938. november 2-tól ismét Magyarországhoz tartozott. 1940-ben egyesítették Várkonnyal Nyékvárkony néven.

Csallóköznyék településrészen található a község magyar tannyelvű alapiskolája.