Csalár
A község a Balassagyarmati-medence keleti részén, a Nógrádszentpéteri-dombság déli részén, az Ipoly jobb partján fekszik, Szécsénytől 11 km-re északra, Losonctól 28 km-re délnyugatra. Határa dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, melynek mintegy egyötödét erdő borítja. Területén áthalad a Zsélyt (18 km) Bussával (4 km) összekötő országút. Délről Szécsénykovácsi, nyugatról Zobor és Galábocs, északnyugatról Alsózellő, északról Bussa, keletről Ludányhalászi községekkel határos. Keleti határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly alkotja.
A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás). Területe 1921/38-hoz képest (12,53 km²) 5 hektárral csökkent (12,48 km²).
1910-ben 502, 1921-ben 588, 1938-ban pedig 523, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 9,5 % volt. 1945 után a belső telepítések során szlovákokat telepítettek a községbe. A huszadik század második felében nemzetiségi arculata megváltozott, 1991-re már szlovák többségűvé vált. 1991-2011 között népessége 11,9 %-al csökkent (544 főről 479-re). Ebben az időszakban a szlovák nemzetiségűek aránya 52,4 %-ról 61,8 %-ra nőtt, a magyaroké viszont 46,5 %-ról 31,1 %-ra csökkent az asszimiláció révén. A lakosság 12,9 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (81 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 6,1 % (1921-ben még 19,6 %). A község 2 településrészre oszlik, 2011-ben a lakosság 63,5 %-a (304 fő) Csaláron, 36,5 %-a (175 fő) pedig Ipolykürtpusztán élt. Egyetlen lakott külterületén, a Csalár településrészhez sorolt Rendőpusztán 17 állandó lakos élt.
Területén a régészeti leletek szerint - feltehetőleg - már az újkőkorban emberi település állt ( ezt bizonyítják a kőkori, bronzkori és vaskori leletek). A mai települést 1436-ban "Chalard" néven említik először. Több nemesi család birtoka, majd 1554 és 1594 között a török hódoltsághoz tartozott. 1787-ben 369 állandó lakosa volt, 1828-ban 41 házában 353 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Később a vezekényi nagybirtokhoz tartozott. A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1927-ben csehszlovák határőrlaktanya épült a községben. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1946-ban Ipolykürtpusztára szlovák telepesek érkeztek. 1948-ban alakult bortermelő szövetkezete, 1952-ben pedig a mezőgazdasági szövetkezet (JRD). 1971-től a csalári közös tanács irányítása alá tartoztak Galábocs és Zobor községek is. Szlovák kisiskoláját 1992-ben megszüntették.
A mezőgazdasági jellegű, régebben szőlőtermesztéséről híres községben már nincs alapiskola. Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus temploma a 18. század végén épült. Csalár faluban három 18. századi kastély is található (Endrődy-kúria, Verbóy-kastély, Vezekényi-kúria), Ipolykürtpusztán a 19. századi (klasszicista) Keglevich-kastélyban 1955 óta szociális otthon működik.
