Berzéte

A község a Rozsnyói-medencében, a Sajó jobb partján, a Csermosnya-patak torkolatánál fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal mentén, Rozsnyó központjától 4,5 km-re délnyugatra. A község határában található Rozsnyó vasúti pályaudvara. Mellékút köti össze Berzétekőrössel (2,5 km), Bakpusztánál ágazik el a Jólészen (5 km) át Hárskútra (11 km) vezető mellékút. Határa északon a Nyerges-hegyig terjed, délkeleten a Szilicei-fennsík északnyugati részét, délkeleten pedig a Pelsőci-fennsík északkeleti lejtőit is magába foglalja. Hozzá tartozik Rozsnyó déli ipari zónája (Bakpuszta) is. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Délről Szalóc, nyugatról Pelsőc, északnyugatról Berzétekőrös és Rozsnyórudna, északkeletről Rozsnyó, keletről Jólész, délkeletről pedig Szilice községekkel határos.

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1976-1990 között Rozsnyóhoz tartozott. Területe (20,57 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-21: 20,60 km²).

1910-ben 1171, 1921-ben 1105, 1938-ban pedig 1207, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek a községbe. Magyar többségét 2001-ig megőrizte, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 68,4 %-ról 42,2 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 29,2 %-ról 47,8 %-ra nőtt az asszimiláció és a lakosság csaknem felét (46,5 %) alkotó roma lakosság nemzetiségváltása révén. A roma nemzetiségűek aránya 2001-ben 15,4 %, 2011-ben 5,5 % volt. A magyar anyanyelvűek továbbra is relatív többségben vannak (49,4 %). 1991-2011 között lakosságszáma 13 %-al nőtt (1164 főről 1316-ra). 2011-ben a római katolikusok aránya 43,1 %, a felekezeten kívülieké 20,7 % volt, a reformátusok aránya 1921-hez képest (36,5 %) kevesebb, mint felére csökkent (16,9 %-ra).

1243-ban, mint királyi birtokot, az Ákosok kapták adományként. Ekkoriban a Rozsnyói-medence egyetlen települése volt, tőle északra lakatlan vadon (gyepű) terült el. Innen indultak Szepes elfoglalására a gömörőrök és később is erre vezetett az átjáró út Szepes felé. A település létrejöttében fontos szerepe volt az aranybányászatnak is. 1293-tól a Máriássy család birtoka lett. Várát 1311-ben említik, valószínűleg az Ákos nembeli Fülöp, vagy fia Lukács építtette. A 15. században a gombaszögi pálosoknak is van itt birtokuk és a község határában, magas sziklacsúcson állott kolostoruk is („Vörös barát vár“), amely előbb vár volt, melyet Bebek Pál építtetett. Halastó nevű dűlőjének elnevezése is még a Bebekek korából ered, itt volt a család halastava, melyet később a pálosok is használtak. Az 1440-es években egy időre a husziták foglalták el. A középkor végén a vidék egyik legjelentősebb, városias jellegű településévé vált, a magyar mellett jelentős számú német és szláv lakossággal, később azonban Rozsnyó felemelkedésével vesztett jelentőségéből és ekkor vált egyeduralkodóvá a magyarság is. 1556-ban elfoglalta a török, majd vára 1573-ig rablólovagok uralma alatt állt, ekkor azonban a törökök elfoglalták és lerombolták. A faluban a 14. században vámszedőhely volt, ahol a Szepesség felé menő úton vitt árukat vámolták. 1557-től a falu a töröknek is fizetett adót. Lakói a 16. század végén református hitre tértek. A falu lakói később bányászattal, állattenyésztéssel foglalkoztak. A 16-17. században a juhászat volt a legelterjedtebb foglalkozás. Iskoláját 1707-ben említik először. A bányáiból termelt vas feldolgozására a 19. században vasolvasztó kemencék működtek. Nagyolvasztóját 1847-ben építették, az Andrássy-család birtokában volt, 1890-ben 22 munkást foglalkoztatott és évi 18 ezer mázsa nyersvasat termelt. A vasfeldolgozás a 19. század végén fejeződött be. A 20. század elején szeszgyár és gőzmalom (Bakpusztán) is működött Berzétén. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után sajórédei szlovákok telepedtek le Berzétén. 1949-től földjeinek nagy része az állami gazdaság irányítása alá került. 1969-ben nyolcosztályos szlovák nyelvű alapiskola létesült a faluban, a magyar nyelvű oktatás az 1970-es évekre megszűnt. A községet 1976-ban Rozsnyóhoz csatolták, 1990-ben vált újra önállóvá.

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Határában épült meg 1955-ben Rozsnyó új vasútállomása, de a rozsnyói húsüzem, az Agrostroj gépgyártó vállalat és a tranzit gázvezeték központja is Berzéte kataszteréhez tartozik. Korai gótikus stílusban, a 13. században épült református temploma értékes műemlék, mai alakját a 17. század elején sorra kerülő újjáépítésekor nyerte el. A Szent Annának szentelt római katolikus templom 1798-1803 között épült késő barokk stílusban. A barokk stílusú, 1732-ben épült Okolicsányi-kastély a közelmúltig a járási levéltárnak adott, az 1837-ben klasszicista stílusban épült Máriássy-kastély pedig a Szlovák Nemzeti Park igazgatóságának ad otthont. A Máriássy-Hámos kúria 1780-ban, a Pósch-kúria pedig 1880-ban épült. A község határához tartozik a Szilicei-fennsík északkeleti pereme, itt állnak a 14. századi vár romjai, valamint az 1973 óta természetvédelmi oltalom alatt álló Berzétei-sziklák. A Pelsőci-fennsík lejtőin nyílik az 1954-ben felfedezett Berzétei-barlang, mely azonban nem látogatható.