Berencs
A község a Kisalföld északi peremén, a Nyitrai-hátság kistájon, a Kis-Nyitra partján fekszik, Nyitrától 13 km-re délkeletre, Érsekújvártól 26 km-re északra, az Érsekújvár-Nyitra vasútvonal mellett (megállóhely). Áthalad rajta a 64-es főút Érsekújvár és Nyitra közötti szakasza. A Nyitra völgye fölé a szőlőhegy mintegy 30 méterrel magasodik a falutól nyugatra. Berencs és Nyitranagyfalu, egykor önálló községek mára teljesen egybeépültek. Mellékutak kötik össze Taránnyal (6,5 km) és Nagycéténnyel (4,5 km). Nyugatról Tarány és Ürmény, északról Nyitraivánka, keletről Nagycétény, délről pedig Nyitranagykér községekkel határos.
A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1925-ben hozzá csatolták Nyitranagyfalu községet. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Nyitra megye, Nyitrai járás), ebben az időszakban határközséggé vált, déli és keleti határa egyben államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. A község két kataszteri területre oszlik: Berencs (7,89 km²) és Nyitranagyfalu (5,91 km²). Berencs területe 1910-hez képest 49 hektárral csökkent (5,8 %), míg Nyitranagyfalu területe nem változott.
A község a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a zoboralji magyar nyelvsziget déli peremén. A 20. század elején még csaknem teljesen magyarok lakta településen a század második felében megfordult a nemzetiségi arány és mára az erősen asszimilálódó, rohamosan csökkenő magyar lakosság alig teszi ki az összlakosság egyötödét. Berencsnek és Nyitranagyfalunak 1910-ben 1477, 1921-ben pedig 1616, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben még csak 19,6 % volt. Népessége maximumát 1970-ben érte el (2369 fő), ezután 1991-ig 15,9 %-os csökkenés figyelhető meg. Részben kedvező forgalmi helyzetének köszönhetően a rendszerváltás után a folyamat megfordult és 1991-2011 között népessége 9 %-al növekedett (1993 főről 2174-re), ezzel párhuzamosan azonban a magyar nemzetiségűek aránya csaknem felére esett (37,9 %-ról 20,6 %-ra). A lakosság túlnyomó többsége (89,1 %) római katolikus vallású.
Már a kőkorszaktól lakott, s a szűk régió egyik legősibb települése, 1156-ban Brencu néven említik először. Neve az ótörök Birinc, vagy a Berény személynévből ered. A 12. században már királyi birtok volt. Várát 1241-ben említik először, a 15. századig állt. 1301-ben említenek egy helyi nemesek közti adásvételt.1311-ben a Nyitrai káptalan átír egy 1247-es privilégiumot Moys fia Moys részére. Erődítménye (vára), amelyet a Morva folyó felé vezető út ellenőrzésére építettek, a 15. századig állt, bár komolyabb katonai szerepet nem játszott. A 17.-18. században – köszönhetően fekvésének – erőteljes fejlődésnek indult, s mezővárosi rangra emelkedett. Berencs és Nagyfalu magyar iskoláiról a 18. századtól kezdve vannak adatok, szlovák iskola 1931-ben létesült a községben. 1876-ban épült meg a Nyitrát Nagysuránnyal összekötő vasút, melyet 1900-ban meghosszabbítottak Érsekújvárig. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához, majd 1920-tól Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, illetve 1993 után Szlovákia része lett. Településrészét, Nyitranagyfalut 1925-ben csatolták hozzá. 1939-1945 között a Szlovák Állam déli határközsége volt. Magyar lakosságának asszimilációja a magyar oktatás 1976-os megszüntetése után gyorsult fel.
A szőlőtermesztéséről híres községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Fontosabb nevezetességei a Szűz Mária tiszteletére szentelt, 14. században gótikus stílusban épült, később barokkosított katolikus temploma, illetve a falutól északra, a Nyitra partján fekvő erődítmény maradványai. Nyitranagyfalu településrészen motorkerékpármúzeum is található.
