Alsómislye

Alsómislye a Kassai-medence délkeleti peremén, a Hernád bal partján, az Abaúji-hegyalja kistáj középső részén, 207 méteres (határa 171-265 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 16 km-re délkeletre, Enyickétől 11 km-re keletre, Nagyszalánctól pedig 13 km-re nyugatra. A településtől északra torkollik a Tarca-folyó a Hernádba, a falutól délre pedig az Ósva-patak (Olšava) torkolatát találjuk. Határának nyugati, a Hernád jobb partján található része az Alsó-Hernád-völgy részét alkotó, 170-180 méter magas síkvidék, melyet délnyugatról a Hernádgecsei-kavicsbányató (Jazero Geča) szegélyez. Alsómislyétől északra magasodnak az Alsó-Tarca-dombság legdélebbi magaslatai: a Király-hegy (Kráľova hora, 241 m), a Koszka-hegy (Kocka) illetve a község legmagasabb pontja, a Holec-domb (Holice, 265 m) Alsómislye és Alsóhutka határán. A Hernád jelenlegi alsómislyei szakasza a 19. század második felében végbement eltereléséig a Tarca régi medre volt, korábban a Tarca Hernádzsadánynál torkollott a Hernádba (a Hernád egykori medrét a mára teljesen kiszárított Malom-patak vonala jelzi, mely azonban ma is Alsómislye nyugati határát alkotja). A községhatár délkeleti részén találjuk a délről a község belterülete fölé magasodó Várhegyet (Hradská hora), valamint a tőle keletre, az Ósva-patak fölé emelkedő Kőhegyet (Skalka, 226 m). 2010-ben a község területének 58,8 %-át szántóföld (742 ha), 15,4 %-át rét és legelő (194 ha), 8,6 %-át beépített terület (108 ha), 6,3 %-át vízfelület (80 ha), 2,6 %-át kertek (33 ha), 1,9 %-át pedig erdő (24 ha) foglalta el. A község területén csak a Hernád mentén találunk kisebb ártéri erdőket (Berek-erdő, Jánosnál erdő), melyeknek kiterjedése a 19. század második feléhez képest töredékére csökkent. Külterületi lakott helye nincs, a falutól keletre, az Ósva-parti kőbányánál lévő egykori cigánytábort a 20. század második felében felszámolták. Belterülete két részre oszlik, a dombtetőn (210-225 méteres magasságban) találjuk a régi településmagot a Szent Miklós-templom körül, a 20. században létrejött új településrész a hernádzsadányi út mentén (Fő utca), 40-50 méterrel alacsonyabban, a Várhegy nyugati lábánál alakult ki. A község határán a falutól északra keresztülhalad az 552-es út Kassát Nagyszalánccal összekötő szakasza, Alsómislye az erről leágazó, Hernádzsadányra (4 km) vezető 3368-as úton közelíthető meg. Vasútállomása is van a Kassa-Tiszacsernyő vasútvonalon. Alsómislye délről Hernádzsadány, nyugatról Hernádcsány, Hernádgecse és Kassamindszent, északról Alsóhutka, keletről Felsőmislye községekkel, északnyugatról pedig Abaszéplak kassai városrésszel határos. Katasztere északkeleten egy ponton érintkezik Garbócbogdányéval. Északnyugati határát a Hernád bal parti töltése, keleti határát és déli határának nagy részét az Ósva-patak, nyugati határát pedig a Malom-patak egykori medre alkotja.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásához, majd a Kassai járáshoz tartozott). Területe 1910-ben 14,10 km², 1921-ben 14,01 km², 1938-ban 12,90 km², 2011-ben 12,61 km² volt. 1921 után határának északnyugati, a Hernádtól északra eső részét Abaszéplakhoz csatolták.

Alsómislyének 2011-ben 1610 lakosa volt, melynek 69,5 %-a szlovák, 13,2 %-a roma nemzetiségű volt, 16,0 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. A 20. század első feléig magyar kisebbség is élt a községben, de 2011-ben csak egyetlen lakosa vallotta magát magyar nemzetiségűnek (3 fő magyar anyanyelvűnek). 1991-2011 között a roma nemzetiségűek száma és aránya folyamatosan növekedett (1991-ben 6,7 %, 2001-ben 8,0 %, 2011-ben pedig 13,2 %), a roma etnikumhoz 2013-ban a lakosság egyötödét (19,3 %) sorolták. A romák zöme a belterület déli peremén kialakult tömbházas szegregátumban él. A 18. században részben szlovákokkal és németekkel újratelepített, de ekkor még magyar többségű Alsómislye a 19. század első felére zömében szlovák lakosságúvá vált. A magyar anyanyelvűek aránya 1880-1910 között 6,0 %-ról 11,9 %-ra nőtt (egyedül az 1900-as népszámlálás során írták össze a lakosság egyharmadát magyar anyanyelvűként), azonban 1921-ben már csak a lakosság 2,0 %-a (19 fő), 1930-ban pedig 0,2 %-a (2 fő) vallotta magyarnak magát. Az 1941-es magyar népszámlálás is szlovák többséget (59,6 %) és magyar kisebbséget (28,3 %) mutatott ki a községben. 1945 után a kettős identitás megszűnésével Alsómislye egynemzetiségű szlovák községnek tekinthető. 2011-ben a lakosság 75,0 %-a (1921-ben még 87,0 %-a) volt római katolikus, 1,1 %-a görög katolikus (1921-ben 10,3 %) vallású, 4,0 %-a felekezeten kívüli és 18,0 %-a nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. 1880-ban 37, 1921-ben 16, 1938-ban 17 izraelita vallású lakosa volt a községnek. A község népessége 1880-1970 között viszonylag stabilan (950-1150 fő között) alakult, 1970-1980 között 8,7 százalékkal (1140 főről 1239 főre) nőtt a népesség száma, az 1980-as években viszont már 4,6 százalékos fogyás figyelhető meg. A rendszerváltás után gyökeres fordulat ment végbe: 1991-2001 között 1182 főről 1304 főre, majd 2001-2011 között pedig csaknem egynegyedével, 1304 főről 1610-re nőtt a lakosság száma. Ez a rohamos gyarapodás valószínűleg a roma népesség növekvő súlyával van összefüggésben. 2011-2017 között a lakosságszám-növekedés mérséklődése figyelhető meg (ebben az időszakban a népesség 1610 főről 1689 főre nőtt). Alsómislye népsűrűsége (2011-ben 128 fő/km²) a járási átlag mintegy másfélszerese volt.

Alsómislye első írásos említése („Myssle” alakban) 1270-ből származik. Neve szláv eredetű személynévből (Miszla) magyar névadással keletkezett. Később a szomszédos Felsőmislyétől való megkülönböztetésül Egyházasmisle (1325: Eghazas Misles, 1456: Eghaz Mysle), illetve Nagymisle (1435: Nagh Misle) névalakban is szerepel, az Alsómisle névváltozat 1630-ban bukkant fel először („Alseo Misle”). 1334-ben már egyházas hely volt Szent Miklós tiszteletére szentelt templommal. A falu középkori története összefonódik a Várhegyen, az Aba nemzetségbeli Somos (más forrás szerint Lapispataky) által a tatárjárás után alapított premontrei prépostságéval, melynek első ismert prépostja az Aba nembeli Mihály mester volt 1289-1292 között. 1427-ben a település Abaúj vármegye népesebb helységei közé tartozott, ekkor 41 portája adózott. 1453-ban a cseh Giskra huszitái foglalták el a prépostságot és várrá alakították át, melyet 1458-ban ostrommal foglalt vissza Rozgonyi Sebestyén. A 16. században Szapolyai János a prépostság birtokát hű embereinek, Lónyay Györgynek és Gecsey Mártonnak adományozta. A prépostsági birtok 1630-1643 között Cseh János egri kanonok, majd a Kátay-család birtokába került, tőlük vásárolta vissza Kisdy Benedek egri püspök, aki a jezsuitáknak adományozta. 1678-ban Thököly Imre foglalta el Alsómislyét. A község lakossága a 17. században kálvinista hitre tért, a katolikus egyházközséget 1712-ben alapították újra. Az alsómislyei plébániához tartozott filiaként hat környékbeli falu (Alsócsáj, Balogd, Eszkáros, Felsőmislye, Garbócbogdány és Hernádzsadány) is. A korábban elpusztult középkori templom helyén a reformátusok 1660-ban építették fel a második templomot, melyet a 18. században a katolikusok vettek át, 1768 körül pedig tornyot is emeltek hozzá. Ennek átépítésével épült fel 1802-1805 között a ma is álló templom. 1777-ben a jezsuita rend feloszlatásával az alsómislyei prépostság a vallásalap birtokába került. 1786-ban 25 sváb család telepedett le a faluban, őket 1790-ben elzászi kolonisták követték. A németajkú telepesek a 19. század első felére elszlovákosodtak. A község Szent Miklóst ábrázoló pecsétje 1822-ből ismert. 1828-ban 115 háza és 907 lakosa volt. A Lexicon Locorum 1773-ban és Vályi András a 1796-1799 között még magyar, Fényes Elek 1851-ben már szlovák faluként írja le, ekkor 807-en laktak itt. Fényes kiemeli a falu halászatát, a Tarcán és a Hernádon működő vízimalmait, megemlíti két vendégfogadóját, sör- és pálinkaházát. 1870-72 között megépítették a Kassát Legenyemihályival összekötő vasútvonalat a község határán keresztül, az 1873-ban megnyitott vonal egyik állomása Alsómislye lett. 1880-ban 1136, 1890-ben 1096, 1900-ban 1018, 1910-ben pedig 1019, többségében szlovák lakosa volt. A 19. század végén számos lakosa vándorolt ki a tengerentúlra. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. A községnek 1921-ben 949, 1930-ban 1031 lakosa volt. 1925-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. 1926-tól a Szkalka-hegyen trachit-tufa kitermelése folyt, a kőbányába iparvágányt is építettek. 1938. novemberétől 1944. decemberéig ismét magyar fennhatóság alá került. 1938-an 227 háza és 1130 lakosa, 1941-ben 1120 lakosa volt. 1940-ben telepítették át a falutól délre lévő cigánytábort a kőbányához. 1944-ben zsidónak minősített lakosait az auschwitzi megsemmisítő táborba hurcolták. 1944. december 17. – 1945. január 18. között a falu frontvonalba került és súlyos károkat szenvedett, lakossága a kastély pincéibe menekült. A második világháborúban 20 lakosa vesztette életét. A községbe az elektromos áramot 1946-ban vezették be. Mezőgazdasági szövetkezetét 1956-ban alapították, kezdetben alig 60 hektáron gazdálkodott, 1972-ben Alsó- és Felsőmislye szövetkezetének egyesítése után azonban már 1800 hektáron. 1976-ban Alsó- és Felsőhutka, valamint Abaszéplak szövetkezete is csatlakozott hozzá, ebben az időben itt termelték a járásban a legtöbb zöldséget. 1968-ban megkezdték a kőhegyi cigánytelep felszámolását, utolsó lakói azonban csak 1991-ben költöztek el. A községi hivatal új épülete 1975-ben épült. Határában 1977-ben mezőgazdasági repülőteret létesítettek. 1970-ben 1140, 1980-ban 1239, 1991-ben pedig 1182 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2000-ben fogadták el. 2010 tavaszán a Hernád árvize súlyos károkat okozott Alsómislyén. 2001-ben 1304, 2011-ben 1610, 2017-ben pedig 1689 lakosa volt a községnek.

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda működik. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1802-05-ben épült késő barokk-klasszicista stílusban, tornyát 1827-ben fejezték be. A jezsuita uradalmi intéző kastélya 1643-ban épült reneszánsz stílusban, 1887-től iskolaként és plébániaként használták, ma régészeti és néprajzi kiállításnak ad otthont. Alsómislye nemzetközi jelentőségű régészeti lelőhely – a Várhegyen bronzkori erődített település gazdag leletanyagú temetőjét tárták fel 1892-ben, a Moľva határrészben pedig egy i.e. 1800 körül keletkezett bronzkori települést nyomait találták meg. Szakrális kisemlékei közül legrégebbi az 1822-ben emelt temetői nagykereszt. A községben a népi építészet számos emléke fennmaradt a 19. századból és a 20. század elejéről. A két világháború áldozatainak emlékművét 2004-ben állították.