Hiányoznak a hegyek, de kárpótol a táj
Majdnem harminc éve áll a színpadon. Camus Caligulája után jött a kassai Thália Színházból a Komáromi Jókai Színházba. Azt mondta, nem volt rossz döntés. Remek edzést kapott. Fabó Tibor Jászai Mari-díjas színművészt Kingyesen, a Komárom környéki tanyáján kerestük fel. Nem számítottunk olyan földi paradicsomra, amilyenben fogadott bennünket.
A gömöri szűkebb pátria után nem hiányoznak a hegyek?
Igen, valóban hegyek között nőttem fel. Sokat jártam gombázni apuval Jólész környékén, később az apósommal és a sógorommal is.
Völgyben fekszik, és körben ott vannak a hegyek. Jólesett, amikor nemrég Rozsnyó díszpolgárává avattak. Diákéveim odakötnek, de tizennyolc évesen elmentem a városból. Megható, hogy ennyi év után is emlékeztek rám. Kingyesen hiányoznak a hegyek, de kárpótol a táj. Itt az állatvilág, a nyulak, egy erre csellengő őzbak, a minap látott vaddisznó, a róka és a közeli madárrezervátum lakói. Nagyon szeretem a természetet! Itt másmilyen kimászni az ágyból és kilépni a házból, mint a városban, a panelben. Pedig csak huszonöt perc autóval Komáromtól.
Meddig tartott, amíg megszokta ezt a tájat?
Amikor párommal, Marival Kassáról Komáromba költöztünk, gyakran autóba ültem, és bolyongtam a környéken. A Vág-töltésen mentem Kavától Vágfüzes, majd Gúta felé. Megfigyeltem, hogy errefelé sok kis tanya van. Megtetszett a hely. A vizeket egyébként is nagyon szeretem, rengeteg víz van a környéken. Egyszer Balázsy Géza pedagógus, képzőművész barátunk szólt, hogy van itt egy tanya eladó. Eljöttem, megnéztem. Szerelem volt első látásra. Azután Mari is rábólintott.
Hogy telik a nyara ebben a csodálatos csendben és nyugalomban?
Egy hónapja dolgozom Miroslav Krleža A Glembay ház című drámája fordításával. Közben ügyelni kell, hogy a színésznek könnyű legyen, a néző számára pedig érthető. Martin Huba rendezői példányát cseh nyelven kaptam meg. Két évig voltam katona Stříbroban, a mai napig beszélek csehül. A magyar fordításban, amely a budapesti Radnóti Színház négy évvel ezelőtti előadásához készült, máshová helyezték az eredeti horvát szöveg hangsúlyait, mint a cseh példányban, ezért Kardos Tünde dramaturg kérésére újra lefordítottuk a drámát. A munkához segítségül hívtam Petheő Boglárkát, a vajdasági származású komáromi pedagógust, aki beszél horvátul. Először a rendezői példányt csehből magyarra fordítottam, majd Bogival összevetettük az eredeti szöveggel. Játszom is a darabban, Titus Andronicus Fabriczy Glembay nyugalmazott főispánt. Október tizennyolcadikán lesz a bemutatója.
Van mit kipihenni az emúlt évadból?
Viszonylag könnyű évadom volt, a második felében kezdtem dolgozni. Nagyon szeretem a Kabaréból Schultz úr szerepét. Úgy érzem, az egyedüli tisztán megírt szerelmi történet az övék Schneider kisasszonnyal a musicalben. Élvezem Az üvegcipő házmesterét is. Megvan a maga helye, kiterjedése, csak nem szabad túlbonyolítani. Így írta meg Molnár Ferenc, nem kell agyalni rajta.
Minden, ami rám vár az új évadban, tetszetősen hangzik, remélem, a végeredmény is tetszetős lesz.
Tud szerepet tanulni Kingyesen?
Szerepet a színházban tanulok. Hamarabb be szoktam menni, és az öltözőben veszem elő a szövegkönyvet. A hosszú téli estéken lehet itt talán szöveget tanulni, de tavasztól őszig másról szól minden. Mari a veteményest és a virágokat gondozza, az enyémek a gyümölcsfák. A füvet is Mari nyírja, mert rájött, hogy ez jó kikapcsolódás. Azután itt vannak a kutyák, Csubakka, az afrikai oroszlánkutya és Olga, a „színházi” kutya. Volt még két nővére, Mása és Irina, ugyanis Csehov Három nővére alapján kapták a nevüket. Most négy kölykük futkos körülöttünk.
A március tizenharmadikán kapott magyar állami kitüntetést, a Magyar Arany Érdemkeresztet is itt tartja, Kingyesen?
Nem szoktam kitenni a kitüntetéseket, amiket kaptam. Elteszem és őrzöm. Amikor felhívtak a pozsonyi nagykövetségről, először fel sem fogtam, amit mondtak, valami rendet hallottam, sőt azt hittem, lovagrendet említenek. Kiderült, hogy a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjéről van szó. Annyira meglepődtem, hogy csak annyit mondtam, megnézem, hogy ott tudok-e lenni.
Az ilyen díjak nagyon ösztönzőek tudnak ugyan lenni, de a nézők elismerése a lehető legszebb díj. Nem taposásról, lobbizásról, direkt eltervezett karrierről van szó. Csak úgy csinálom, és magam csodálkozom a legjobban, ha megtalálnak a díjak. Szeretem egészben befejezni a feladataimat, és nem tudok belekapni több dologba egyszerre. Pedig, főleg itt, a tanyán, néha talán jó lenne!
(Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/35. számában)
