2021. január 17., 15:58

Húsz éve már az égi társulathoz szerződött

Vas megyei horvát származású családban született és Kispesten nevelkedett a mindenki által mélyen tisztelt színművész, Sinkovits Imre, aki nem botrányokkal, hanem színészi és emberi kvalitásaival hívta fel magára a közönség figyelmét.

Galéria
+1 kép a galériában

Az Árpád Gimnázium diákjaként életre szóló élményeket szerzett: itt ismerkedett meg a cserkészettel és a hittel. Az első saját bevallása szerint életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hűségre, önállóságra, önfegyelemre, kézügyességre, talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelte, míg a hittantanára hatására a papi pálya választásának lehetőségén is elgondolkodtatta.

Érettségi után rögvest felvették a Színiakadémiára, majd 1951-ben házasságot kötött pályatársnőjével, Gombos Katalinnal.

Sinkovits 1956. október 23-án a Petőfi-szobornál tízezres tömeg előtt elszavalta a Nemzeti dalt, ezzel 1956 egyik jelképévé vált.

A megtorlást idején ezért nyomozók zaklatták, megfigyelték, kihallgatásokra vitték, illetve az ország első színházából – büntetésképpen – a József Attila Színházhoz irányították át. Tehetsége a drámai hőstől a bohócig bármilyen szerep megformálására alkalmassá tette. Volt Ádám és Lucifer, Bánk és Tiborc, Lőrinc barát, Tót Lajos, Dobó István, ugyanakkor a Hupikék törpikék Törpapájának is ő kölcsönözte hangját. Talán legtöbben mégis a Tizedes meg a többiek c., 1965-ben készült vígjátékban nyújtott alakítására emlékeznek.

Számtalan felejthetetlen szerepet megformált a világot jelentő deszkákon, valamennyit felsorolni reménytelen vállalkozás lenne. Ars poeticája így kezdődik:

... az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek. Én a színházat nem szórakoztató, hanem szórakoztatva nevelő intézménynek tekintem."

Valóban a színház volt az élete, emellett azonban számtalan filmszerepre is lehetősége adódott. Mintegy félszáz filmben játszhatott, általában főszerepet. Ráadásul kiválóan mondott  verseket is. Öt évet kivéve egész pályafutása során az ország első színházának, a Nemzetinek volt a tagja.

Kiváló munkáiért szinte minden elismerést megkapott, Kossuth-díjas (1966), Kétszeres Jászai Mari-díjas (1955, 1962), Érdemes művész (1970) Kiváló művész (1974), a Nemzeti Színház örökös tagja (1989), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997), sőt a Nemzet Színésze címet ő vehette át elsőként.

Még halála előtt néhány órával, betegségtől gyötörten, légszomjjal küzdve is játszotta a Tudós szerepet a Csongor és Tünde című darabban. Ezen az  éjjelen azonban rákban meghalt. Érdekes, hogy egyes fórumok január 17-ét, mások 18-át tartják halála időpontjának.

77648.jpg

Kívánságára az Óbudai temetőben lett végső nyughelye. A közszolgálati televízió élő adásban sugározta búcsúztatását.

Fia, Sinkovits-Vitay András színész szerint a hit, a  hűség, a szeretet, a bizalom, az alázat, a szolgálat és a tehetség határozták meg édesapja életét és munkásságát, akinek emlékére Hit és hűség- Sinkovits Imre emlékezete címmel díjat alapított.

Olyan alkotók kaphatják meg az elismerést, akiknek munkája túlmutat a kiemelkedő szakmaiságon, és a jelen világunkból kivesző emberi értékek mentén élik életüket.

Óbudán 2011-ben utcát neveztek el róla, 2014-ben a Nemzeti Színház díjat alapított a múlt század színészóriásának emlékére, a Pesti Vigadó kamaraszínpada 2015-től pedig az ő nevét viseli. Portréfilm is készült róla „Szelíd szeretettel élni életünket" címmel.

A Nemzeti Színház parkjában lévő szobor Mózes szerepében ábrázolja Sinkovits Imrét.

77648.jpg
Galéria
+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.