István királytól Mária Teréziáig
Felső-Zemplén egyik drágaköve az a kastély, mely Homonna város központjában található. Anno a helyi Drugeth család megrendelésére épült, ám miután a család utolsó férfitagja is kihalt, több nemzetség osztozott rajta. Többek között a Csákyak, akik a XVIII. század közepén a legkomolyabb felújítást végeztették itt el. Ennek köszönhető, hogy a Vihorlát Múzeum látogatói ma is megtekinthetik az impozáns díszítésű termeket, amelyek közül egy –különleges szépségével és gazdagságával– kitűnik a többi közül. Falai a több mint hét évszázados magyar történelemből olyan nemesek portréit elevenítik fel, akik saját korukban a koronát, az országot és a népet képviselték. Ez az ún. magyar királygaléria.
Mielőtt a kastély mai szépségében tündökölt volna, három testvér tulajdonát képezte, és valamennyien saját részüket saját izlésüknek megfelelően alakították át, amelynek eredményeképpen nem nyújtott harmonikus látványt.
Ezt azután XIV. Csáky Istvánnak sikerült orvosolnia, ekkor születtek a remek falfestmények is. A tervezést erősen befolyásolta a kor izlésvilága. A szobák falait későbarokk stílusban díszítették, amely extravagáns jellegéről ismert, ugyanakkor a birodalmi fenség és a magyar jog iránti hűség is érezhető rajta.
A királygaléria minden fala portrékat ábrázol. Összesen 48 portréról van szó, azok időrendi sorrendben követik egymást. Elsőként Géza fejedelem portréja látható fiával, Szent Istvánnal, aki 1000-ben kezdte meg uralkodását, és Mária Teréziával zárul, aki 1741-ben foglalta el a magyar trónt. Mária Terézián kívül mindössze egyetlen női arc került még itt ábrázolásra.
A mellképeket általában kör- vagy ovális alakú keret szegélyezi. Az alsó részüket kereszteződő girlandok díszítik. Ezeket egy táblácska egészíti ki az uralkodó nevével, uralkodásának idejével, néhány esetben még jellemzés is olvashatő vele kapcsolatban, illetve feltüntetésre kerültek azok a fontos események is, amely életében történtek.
Pl.a mohácsi csata során meghalt II. Lajos kapcsán a következő olvasható: "Az egyetlen mocsár elnyelte reményünket és nagy büszkeségünket.“
A portrékat középtájon megszakítja a Szent István koronáját hordozó két angyal jelenése, akik a Magyarországot alkotó népek címerén helyezkednek el.
A mennyezetről valamennyiükre rálát a magyar igazságszolgáltatást megszemélyesítő ülő nő, a jó és a rossz mérlegével, a törvények könyvével, a gonoszt megbüntető karddal és a tisztánlátó szemmel.
A terem díszítésére az osztrák festő, Martin Johann Smidt kapott megbízást. Hogy valóban ő készítette-e, vagy valaki más, ma már kinyomozhatatlan, egy azonban egészen bizonyos: a nehézségek ellenére is elkészült. Eredetileg a vakolatra kellett volna a portékat festeni, ám annak minősége kívánnivalót hagyott maga után, ezért azok vászonra illetve fára kerültek. Egyetlen mennyezeti jelenet készült csak közvetlenül a vakolatra.
Sajnos, a festmények is megöregszenek, ezért ha az épület mai tulajdonosa azt szerette volna, hogy látogatói még évszázadokon át gyönyörködhessenek bennük, akkor nem mondhatott le azok restaurálásáról. Erre 2011-ben Ľubomír Cap festő-restaurátor kapott megbízást. Az előzetesen végzett felmérések feltárták a valóságot, pl. azt, hogy a látható későbarokk festmények alatt van egy másik is. Ultraibolya sugarak alkalmazásával az is kiderült, hogy a múlt század hatvanas éveiben több, szakszerűtlen beavatkozás és átfestés is történt itt, s ezek ma nehezítik a restaurátor dolgát.
De ezek az apróságok semmit sem vonnak le az épület, a királygaléria értékéből, amelynek felújítása még ma is tart, bár már csak néhány porté restaurálása várat magára.
.
